tihanyi rita

A pályámat a Fóti Gyermekvárosban kezdtem. Onnan is hosszú út vezetett addig, ahol most tartok. Ott egyetlen hónap alatt meg kellett tanulnom, hogy a legfontosabb az: szeressem azokat, akiket tanítok. Nézhettem rájuk szigorúan, szikrázhatott a szemem. Minden poroszos módszer csődöt mondhat, mert a gyerekeket nem lehet becsapni: ösztönösen, láthatatlan csápjaikkal érzik, ha valaki szereti őket.

Nevelni, példát mutatni csak és kizárólag saját magunkkal lehet. Szép a magyar nyelv: maga-tartással. Ahogyan tartom magam, ahogyan viselkedem. Sokat hibáztam, tudtam, csiszolni kell a pedagógiai módszereimen, a figyelmemen, időnként a hozzáállásomon is. Néha elkedvetlenedtem. Ráadásul annyi minden érdekelt, hogy mindent meg akartam tanulni, ki akartam próbálni. Meg is tettem, így lettem többször is „pályaelhagyó”. Voltam idegenvezető, tolmács (orosz nyelven), virágboltos (a szakmát is kitanultam), reklámértékesítő, dolgoztam a médiában (ezzel megvalósítva 10 éves koromban eltervezett célomat, miszerint tévébemondó leszek), egy könyvkiadóban kommunikációs vezető, de szereztem vendéglátós végzettséget is, hogy kipróbálhassam a vendéglátós életet is a Balaton-parton...és alig tudtak lebeszélni a jogi pályáról. Érdekelt, kihívás volt, és akkor úgy gondoltam, az élet nagy kaland, meg kell tapasztalnom, meg tudom-e csinálni. És igen, mindig meg tudtam! Mindig, mindent, amit csak elterveztem, és ha volt hozzá kellő bátorságom, kitartásom. Ha tettem érte. Ám ezen alkalmakkor, amikor éppen olyan környezetben dolgoztam, amikor nem voltam gyerekközegben, egy idő után úgy éreztem magam, mint egy utazó, aki körülnéz külföldön, megtekinti a nevezetességeket, a különlegességeket mind kipróbálja, de aztán nagyon erős honvágya támad. Haza akar menni. Így tértem haza oda, ahonnan elindultam: az oktatáshoz.

Miután bebizonyosodott, hogy „csak” ennyi kell hozzá, megkerestem ennek az okát, filozófiáját, pontos, szakszerű magyarázatát: ez az agykontroll.

Apám magyar-történelem-filozófia szakos középiskolai tanár volt, igazi apai – nevelői túlzó szigorral rendezett engem is életem útjára, és azokat is, akiket tanított. Hihetetlenül nagy tudású, tájékozott és ellentmondást nem ismerő ember volt. Sokat tanultam tőle, és zsigereimen keresztül éreztem, ahogy minden nevelési eszköz szinte belém ivódik. Nehéz volt ezeket felülírni, de muszáj volt. Ma már átlépem ezeket a késztetéseket, mert érzem, tudom, ez a világ már más, ezek a gyerekek teljesen mások. A XXI. század gyerekei.

Ráadásul érzek némelykor valami olyasmit is, amit úgy hívnak: cinkosság. Igen, cinkosuk vagyok, de jó értelemben, mert értem őket. Nem szeretem azt a kifejezést, hogy „leereszkedem” hozzájuk, mert azt gondolom, hogy sokszor fel kell emelkednem, hogy egy nyelvet tudjak beszélni velük. Folyamatosan tanulok: tőlük is. "Jó együtt, ha kell, benne vagyok a buliban, táncolok, hülyéskedek, mert hiszem, hogy a könnyedség, a nevetés, a gyerekeskedés” nem tesz engem komolytalanná, legalábbis soha nem féltem ettől. Megjegyzem, tanulmányozom, milyen a zenéjük. Nem rohanok világgá a hangos zenétől, de tudom, mikor kell halkan hallgatni velük együtt. A hülyeség, mint fontos tanulási „szakkifejezés” nélkülözhetetlen kelléke lett az életemnek. Nem zavar, ha saját nyelvükön szólítanak meg, de figyelmeztetem őket, hogy mindent a maga helyén és idejében. Ezt meg ők tanulják tőlem.

Őszintén szólva most is úgy élem meg az életem pillanatait, mint egy fantasztikus kalandot. Néha mosolyogva, néha nevetve, sírva, elesem, megütöm magam, felállok. Mint a gyerekek.

Időpontok, árak

7-10 éveseknek

2017. december 9-10. - BETELT
2017. december 29-30. - Budapest VIII. ker.
2018. február 3-4. - Budapest
2018. március 17-18. - Budapest

Jelentkezés tanfolyamra

Egyéni foglalkozás

 

10-14 éveseknek

2017. november 11-12. - BETELT
2018. január 20-21. - Budapest
2018. március 3-4. - Budapest

Jelentkezés tanfolyamra

Egyéni foglalkozás

Árak

Részvételi díj: 22.000.-/fő
Testvérkedvezmény : 3.500.-/fő
Ismétlési díj: 7.000.-/fő