Nagy alapterületű és értékes családi házunkat próbáltunk 2010-ben eladni. Ez az időszak a gazdasági világválság ideje volt, amikor szinte lehetetlen volt az ilyen jellegű ingatlanokat eladni. Lehetetlen, de nem egy agykontrollosnak… Elkezdtem programozni, minden este mély alfaállapotban, a laboromban elképzeltem az adásvételi szerződést a megfelelő adatokkal, vételárral, aláírással. Egyik nap furcsamód kiegészült a vizualizációm, a szerződés egy ovális zöld asztalon hevert, az asztalt többen ültük körül. Mi, az eladók, és többen a vevők. Nem csak az asztal volt zöld, de a székek is. Aztán – idővel - arcok kezdtek kibontakozni. Karakterek, sziluettek. Az egyikre különösen jól emlékeztem, szőke, kontyos hölgy volt.
Májusban kezdtem a házunk eladását vizualizálni alfában, augusztusban megjöttek a vevők, egy ukrán cég. Többen voltak, és az adásvételi szerződés egy étterem vadásztermében köttetett, mivel ennyien az ügyvédi irodában nem fértünk volna el. A vadászteremben lévő ovális, zöld posztóval borított asztalt többen ültük körül, már csak a szőke kontyos hölgyet hiányoltam. Néhány perc késéssel ő is megérkezett. Az ukrán tolmács volt.
Egy másik emlékezetes eset, amikor az agykontrolltanfolyam második hétvégéjén látogatást kellett „tennem haza”. A haza akkor Hévíz volt, és én Budapesten relaxáltam alfában a tanfolyamon, és ebben az állapotban „megnéztem”, mi van otthon. Ez reggel fél 10 körül történt, és azt „láttam”, hogy az autónkból a férjem éppen akkor pakolja ki a boltban megvásárolt dolgokat, a kertkapu nyitva, a kutyánk az utcán jön-megy. A lányunk pedig a szobájában alszik. A relaxáció után a tanfolyam szünetében hazatelefonáltam, és megkérdeztem a férjemet, kint van-e a kutya, és hogy ő volt-e a boltban. Igen, válaszolta kissé hitetlenkedve. - És a lányunk is alszik még? – kérdeztem.
– Nem - válaszolta - , most ébredt fel. - De mondd csak, te most hol vagy? Nem Pesten?
Miután elmondtam neki, hogyan sikerült hazakukucskálnom, azonnal kedvet kapott ő is a tanfolyam elvégzéséhez.
És akkor most még annyit tennék hozzá, hogy a háromujj-technikának köszönhetően nekem mindig van parkolóhelyem, legyen akármilyen zsúfolt, belvárosi utca, ahol meg szeretnék állni…